|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.11. 16:55 - |
 |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Szótlanul, zsebre vágott kézzel sétálgattam az utcán. Mostanában gyakran voltam szótlan, így valószínűleg fel sem tűnt volna, ha elmegy a hangom. Köhintettem párat, hogy teszteljem, tudok-e még beszélni. Nem tudom, mitől fordultam be mostanában ennyire, néha a saját hangulatingadozásaimat sem értem. Pár ember furcsán méregetett. A farmerem farzsebéből kikandikált a noteszem, és egy toll, "vészhelyzet" esetére. Szaporábbra vettem a lépteim, mikor két látásból ismerős arcot láttam velem szembe közeledni. Karba tett kezekkel, összeszűkített szemekkel figyeltem a párost, és azon agyaltam, hol láttam már őket. Pár járókelő alig tudott kikerülni, sőt, volt aki meglökött, jelezve, hogy mozognom kéne. Erre olyan gyilkos pillantásokat küldtem feléjük, amiért megzavarták az elmélkedésem, hogy úgy döntöttek, inkább elhúzzák a csíkot. Mégse olyan hülyék errefelé, mint gondoltam. |
 -de csaknem engedhetem, hogy elüssenek. -levettem róla a kezem és újra a farmerzsebembe csúsztattam. nem értettem min röhög de olyan édes nevetése volt, hogy már az mosolyt csalt az ember arcára. szóval csak vigyorogtam mint a tejbetök |
 -Héj!-Ugrottam vissza a járdára.-Nem rángatni!-Néztem rá nagym cuki szemekkel. MAjd elröhögtem magam. |
-és akkor, hogy-hogy eddig nem láttalak? dehát a sors akarta így. -azt viszont már tényleg nem értettem mi lehet annyira jó abban, hogy a kocsiúton halad ahelyett, hogy a biztonságos járdán sétálna. ez veszélyes játszma. jön egy vadbarom azt elüti. :S megfogtam a kezét és a járdára húztam mert már engem irritált ez a fajta viselkedése |
-Szval nem rég... Én sem rég, kb. fél éve.-Gondolkoztam el majd végig mértem, megint, s a mellettünk elhaladó kocsikat figyeltem. Néha néha leléptem a kocsiútra, unalom űzés miatt, s szembe sétáltam a forgalommal. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
