|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.11. 16:26 - |
 |
[14-1]
 tulajdonképpen igen, előfordulhat, hogy hasznosabb dolgokra tudtam volna használni az ő erejét mint a sajátomat ha tudnék jól rajzolni... Utálom a saját "képességemet".
Mich elkezdett rajzolni. Én addig láthatatlan lettem,és az ajtóhoz álltam, ha valaki jönne akkor csak egyszerűen le tudjam ütni.
-Pontosan. Nem adjuk fel. Kinek van kedve ilyenkor takarítani? Amúgyse lenne de pénteken mégannyira sincs.-Néztem rá,bár ő nem láthatott addigra már. Mikor a lány elkészítette a kulcsot elvettem tőle és a zárba próbáltam. Nem volt jó.-Nem mükszik.-Megvártam a következőt is. Belepróbáltam és csodák csodájára kinyílt! -Gyere menjünk!
|
 Bújkáló mosollyal figyeltem, ahogy a földhöz vágta a felmosót. A kérdésére elgondolkodva meredtem a szemébe. Nekem ez nem jutott volna eszembe, ráadásul eléggé meglepett, hogy ő hasznosabban tudná uralni az erőmet, mint én. Végül elkaptam a tekintetem az övétől és vállatrántottam. - Egy próbát megér - az ajtóhoz sétáltam és végigsimítottam a záron, a nagy koncentrálásban még a szám szélébe is beleharaptam. - Abban nem vagyok biztos, hogy a recéit sikerül elsőre eltalálnom, de addig rajzolok, amíg nem jutunk ki. Én firkálok, te próbálgasd őket. - ellépkedtem az ajtótól, felültem a pultra és előhúztam a noteszem meg a tollam. Nekiláttam az első kulcsnak, és mikor kész lett, egyszerűen kivettem a papírból, majd Sean kezébe dobtam. Azonnal folytattam a kulcsok rajzolgatását, mert biztos voltam benne, hogy elsőre úgy se sikerül a jót megrajzolni. |
-na végre!-már éppen fellélegeztem, hogy végre lelécelünk innen és mehetünk a dolgunkra mikor betoppant az orvos.felmosót adott nekünk, hogy takarítsunk fel.Utálok takarítani, úgyhogy mikor kilépett az ajtón lecsaptam a földre a felmosót, és válaszoltam Mich-nek.
-semennyire! nem fogunk itt robotolni. Meglépünk.Tudsz rajzolni kulcsot az ajtóhoz?-néztem rá kérdően. Tényleg komolyan gondoltam, hogy nem fogok itt felmosni meg a hasonlók. Nagyon nem volt hozzá kedvem,főleg úgy, hogy egyedül csináltam volna. |
- Hát...nem is tudom... - húztam el a számat elgondolkodva, de végül felnevettem. - Kit áltatok? Menjünk! - biccentettem, és felélénkülve indultam el az ajtó felé, mikor betoppant az orvos, és a kezünkbe nyomott egy-egy felmosót, meg rongyokat. Értetlenkedve bámultam rá, ő pedig kárörvendően magyarázta, hogy nekünk kell eltakarítanunk magunk után. Meg úgy az egész orvosit ki kellett tisztítani. Elégedett arccal köszönt el és zárta ránk az ajtót. Pislogva Sean felé fordultam, aztán újra röhögésben törtem ki. - Mennyire vagy házias kisfiú? - kérdeztem negédesen és a felmosónak támaszkodtam, jelezve, hogy én bizony egy fűszálat se fogok keresztbe tenni. |
-nem veszélyes. még javítható-válaszoltam a dokis ügyre.
-na azért annyira nem vagyok balfék-vágtam rá mikor elvette tőlem a maradék üveget. majd kuncogva néztem ahogy leejti.
-jólvan nem láttam... de ne lépjünk le mielött visszajönnek? -vetettem fel az ötletet.bár akkor már tuti, hogy sz*rba lennénk.mindenesetre én ezt találtam az egyszerűbb megoldásnak elvégre Mich-et már elláttták.ezért jöttünk |
- Ezután a beszólás után kezdem azt hinni, hogy a doki pedofil - vigyorogtam rá, közben pedig kivettem a kezéből a nála maradt üvegeket. - Még a végén ezt is elejted - ráztam a fejem rosszallóan, aztán felnevettem és beraktam a helyére az összeset, de levertem az egyik felsőbb polcon lévőt. - Ezt nem láttad - húztam el a szám és sunyin lefogtam Sean szemeit, miközben a másik kezemmel megpróbáltam felvenni a leejtett cuccost, mert az műanyagból volt, ergo nem tört szét. |
mikor azt a beszólást mondta a doki vigyorogtam.
-Doktor úr... ha szeretné elmondom hogyan történt valójában :D -kitört belőlem a röhögés. a falnak dőltem és úgy folytattam. még egy üveg leesett.
aztán akkor hagytam abba önfeledt nevetésem mikor kiment a doktor
-nem rángattál bele semmibe. úgy jó az élet ha pörög. és ezért a beszólásért meg aztán nagyon megérte. -egyáltalán nem tartottam a következményektől. ha kirúgnak legalább otthonlehetek. |
A vizsgálóasztalon ültem és a lábamat lóbáltam. Legalábbis csak az egyiket, mert a másikat épp bekötözte. - Nem akarom megtudni, hogy mit csinálhattatok, ami miatt sebes lett a kisasszony térde - állapította meg az orvos morogva Sean hátának. Én a fejemet fogtam a kétértelmű beszólás miatt és a plafont bámultam. Nem akartam, hogy a fiúval találkozzon a tekintetünk, mert tuti, hogy felnevettem volna. Az orvos káromkodva fogta fel, hogy mégegy irtózatos szirup tört szét a csempén. Ahogy végzett a lábammal, idegesen ránk szólt, hogy maradjunk ott, hívja a "felettesét". Ami alatt valószínűleg a Sledge vezetőségéből értett valakit. Ahogy kiment, Sean felé fordultam. - Nem akartam hülyeséget csinálni, nem akartalak belerángatni a bajba. Megmondjam nekik, hogy te csak egy ártatlan nézelődő vagy? - ugrottam le az asztalról és segítettem befejezni a pakolászást. |
 hálaistennek mikor bejött az orvos nem kaptunk büntit vagy ilyesmit... totál olyannak hatott az egész mintha legalább ki akartuk volna rabolni a kócerájt. teljesen elsápadtam a szégyentől. még akkor is fenállt a veszélye, hogy elküld minket a vezetőhöz kihallgatni vagy ilyesmi. utálom az ilyent.
-visszarakom. -válaszoltam röviden és elkezdtem visszapakolni a gyógyszereket. leesett mégegy. az nagyon büdös volt... |
- Tökéletesen igazad van! - vágtam rá a szabályszegős mondatára, és határozottabban turkáltam a szekrényben, amíg Sean nem ejtett el valamit. Elkerekedett szemekkel figyeltem, ahogy a törött üvegből szivárogni kezd valami irdatlan büdös, zöldessárga folyadék. Mert miért is ne olyan dolgot ejtett volna el, amiben mondjuk tabletták vannak? Kínomban röhögni kezdtem, mikor benyitott az orvos. Ijedten hőköltem hátra és majdnem feldöntöttem a szekrényt.
Doktorbácsi akinek Chachi lusta volt képet keresni xd
Épp kávéztam, és mire visszajöttem két gyerek nézett rám hülyén, miközben kipakolták a gyógyszeres szekrényt. - Ti meg mit műveltek? - kiáltottam rájuk és megdörzsöltem az orrnyergemet. Odasiettem a kiöntött gyógyszerhez, közben morogtam valamit arról, hogy milyen ostobák a mai kölykök. - Te ülj oda, mindjárt kezdek valamit a lábaddal. Te pedig rakd azokat vissza! - intettem először a lesápadt lánynak, aztán a szekrényeket megszégyenítő tartással rendelkező fiúnak, és nekiálltam összeszedni a kiöntött szer maradványait. |
Mich bekopogott de semmi... többször is megpróbáltuk, majd benyitottuk és hát senki. Kicsit fura volt. Ha nincs itt az orvos miért hagyták nyitva az ajtót? Majd a lány a szekrényhez lépett és kinyitotta.
-Persze... meg a szabályok különben is azért vannak, hogy megszegjük őket.Nemde? -néztem rá bátorítóan. Láthatóan ideges volt, amit meg is értek mert biztos sok rossz élmény kötődik neki az orvosokhoz. A kezembe nyomta a szekrény tartalmát. Alig bírtam már tartani úgy, hogy le ne essen az egyik se.
-hát az lehet, hogy összeesküdtek. Én is kezdem úgy érezni. -erre leesett az egyik gyógyszeres üveg és szilánkokra törött- Basszus! -pont akkor lépett be az orvos... |
Mikor a rendelő elé értünk hatalmas erőfeszítésembe telt, hogy be merjek kopogni. Válasz az nem érkezett, ezért megint bekopogtam. Semmi. Fújtattam egyet, és egyenesen dörömbölni kezdtem, végül türelmetlenül benyitottam. Tényleg nem volt bent senki, amitől megnyugodtam, és egy lépéssel az átlátszó üveges szekrénynél voltam. Minél hamarabb szabadulunk, annál jobb. Felkaptam a szekrény kulcsát, bedugtam a zárba, de aztán hirtelen Sean felé fordultam. - Szerinted...szabad? - húztam el a számat. - Mindegy, már úgyis mindenért kioktatnak - rántottam vállat és kitártam a szekrényt. Igen ám, de mi micsoda? Türelmetlenül pakolásztam a dolgok között, mert nem találtam semmilyen fertőtlenítő szert. Ami már nem fért el a kisszekrényen, azt szegény Sean kezébe pakoltam. - A Sledge összeesküdött ellenem. Tuti - morogtam, miközben tovább rámoltam az üvegek között, és egyre több dolgot pakoltam szerencsétlen fiú kezébe. - Gyerünk már, utálok itt lenni... |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
