|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.11. 16:21 - |
 |
[6-1]
Mivel invitált, így hát leültem mellé, majd figyelmesen hallgattam, amit mondott. Tetszett a hozzáállása, könnyedén leszűrtem, hogy egyáltalán nem lusta, és igényes, ami szintén jó pont volt. Nem igazán szerettem az olyan embereket ugyanis, akik nem adtak magukra, vagy a környezetükre, de ő egyáltalán nem ilyennek tűnt.
- Akkor pedig jó az ízlésed. - Nevettem fel hallkan, s újra körbefuttattam aszobán tekintetemet. Azt nem tudtam volna megmondani, tükrözi-e a fiú egyéniségét, hisz még annyira nem ismertem, de egyetértettem azzal az állásponttal, amit már akkor kifejtettem, mikor belétünk. Mikor újra beszélni kezdett, ismét visszafordultam felé, s kíváncsian füleltem, mit mond ezúttal. Az előbbi feltevésem most is bebizonyított, tényleg zsongott benne a tettvágy. Félmosollyal fürkésztem az arcvonásait, tisztán látszott rajta, hogy másodpercek alatt belelkesült. Jó volt látni, hogy tényleg átéli azt, amit mond.
- Ismerős helyzet. Nekem talán az volt a legfurcsább az egészben, hogy az egész életszemléletem megváltozott egy csapásra. - Jegyeztem meg egy kissé keserű nevetés kíséretében, ugyanis visszaemlékeztem, eleinte mennyire megdöbbentett az, hogy a sors milyen szerepet szánt nekem ebben a világban. Aztán lassacskán elkezdtem elfogadni, s átértékelni az egészet, utólag rájöttem, hogy jól tettem. Néztem, ahogy Nathan feláll, s tekintetemmel követtem a kis hűtőig. Közben elgondolkoztam.
- Hm. Hát egy pohár víz jól esne. - Vallottam be. Őszintén szóla tényleg jól jött volna, bár a nagylelkű kínálásához képest ez semmiségnek tűnt, de én így is hálás leszek neki, vagyis, hogy már most is az voltam. Újra elmerengtem, de tekintetemmel közben továb vizslattam. Nem zavaróan, csak épp annyira, hogy a nagy töprengés közben ne veszítsem el a fonalat. |
 Nem is nagyon tudtam több mindent hozzáfűzni a "csatás" témához.Jah és igen nem kerülöm őket, tényleg még magamnak is csinálok jeleneteket, van ez így. Csak mosolyogtam rá.
Mikor beértünk a szobámba csak egy laza "hangulatos" szóval jellemezte a helységet.
-Megpróbáltam kijavítani a hibáit, ne tudd meg hogy nézett ki mikor megkaptam.Valami borzalmas berendezés jellemezte, és napokig takaríthattam mire ilyen lett mint amilyen most...-Invitáltam, hogy üljön le mellém.
Utána egy kérdést intézett hozzám.
-18 évesen jöttem rá, hogy van.Aztán jött a vezető, hogy elvigyen.Nem ellenkeztem örömmel vele mentem kipróbálni milyen csatázni, kicsit tenni is valamit a világért, valamit lerakni az asztalra.-Kezdtem bele a mondandómba,kicsit elkanyaródtam a kezdeti témától,mert még jobban nem tudtam kifejteni a képességemet. Néhány futó pillantást vettem rá.
-Kérsz valamit? Italt vagy kaját? -Már fel is álltam és elindultam a szobában lévő kisebb hütőm felé.Kinyitottam és megnéztem mi a helyzet benne. |
Tovább sétáltam mellette, s hallgattam a szavait. A gúnyos megjegyzésére csak megrándult a szám sarka.
- Azt hiszem, a sapkája minimum már így is tud repülni. - Jegyeztem kissé ironikusan. Az, hogy mulattam a témán maximálisan nem jelentette, hogy legközelebb esetleg be is segítek neki. Az már rám nem vallana. Főleg, hogy nem is tudnék mit tenni. De végül is utólag arról sem volt foglalmam, tulajdonképpen miért is szóltam bele az egészbe, mikor ez Nathan, és csak is az ő dolga volt. Mikor elkezdte magyarázni, mennyi sérülést szerzett a csatában, kissé zavarba jöttem, ugyanis kezdtem azt hinni, hogy kicsit máshogy jött át neki az, amit mondtam.
- Én nem rád értettem. Azt akartam mondani, hogy, ha nem látszana meg rajtad, akkor nem hinné el senki. - Magyaráztam kissé átfogalmazva a dolgot. - Amúgy tényleg nem nagyon lehet észrevenni. - Fürkésztem most kissé tüzetesebben, amit láttam belőle, de nem mondtam volna róla, hogy egy harci veterán. - Mindenesetre azt vettem észre, hogy nem kerülöd. Még magadnak is rendezel jeleneteket. - Nevettem fel, a srác és az ő afférjára célozva. Hát igen, nem úgy tűnt, hogy le fogok szállni róla, de azt hiszem, ennyi csipkelődés még neki is kijár, főleg, hogy ez hozzám tartozik. Közben megérkeztünk a szobájához, s megálltunk az ajtó előtt. Mikor kinyitotta, beléptem vele együtt, majd pillantásomat körbehordoztam a szobán. Nem volt agyonbútorozva, nem, mintha bántam volna, de nekem bejött.
- Hangulatos. - Mosolyodtam el. Már, amennyire hangulatosnak lehet nevezni a körülményekhez képest. Néztem, ahogy Nathan lassan az ágyhoz sétál, s leül. Aztán kérdő pillantást vetettem rá, s, ha engedte, akkor távolabb én is helyet foglaltam. Ha nem, állva maradtam, s hátamat a falnak vetettem.
- Elég jól tudod asználni az erőd, ahogy láttam. És szereted is. Mióta tudod, hogy van egyáltalán? - Kérdeztem kíváncsian, felvetve egy újabb témát, remélve, hogy nem bánja. Ha, már így összefutottunk, szerettem volna többet megtudni róla, amennyit csak lehet, csupán érdeklődésből, semmi több. Vizslattam a vonásait, s most már nem jöttem zavarba attól, hogy igen is a jóképű kategóriába volt sorolható, mert tudtam, hogy az ilyen kinézettől nem olvadok el. Pontosan átjött, hogy Nathan nem az az ártatlan férfi, akinek látszik, ami persze nem baj, csak az a probléma, hogy sajnos sok naív lány ezt nem így látja. Hát, én örülök, hogy nem vagyok olyan, és sohasem voltam, szerencsére. Tehát ,vártam a fiú válaszát, remélve, hogy majd ki is fejti a dolgot, kivéve, ha nem szeret róla beszélni. De nem úgy tűnt, mint aki sajnálnáa képességét, vagy at, hogy egyáltalán olyan, amilyen. Nekem sem volt vele semmi bajom, csak az elején nagyon furcsálltam. De most már egyenesen szerettem, és úgy éreztem, üres lenne nélküle az életem, legalábbis más. |
ez az amiben verhetetlen vagyok...meggyőzni az embereket az igazamról. sikerült vele elhitetnem,hogy milyen vicces azt a szerencsétlent piszkálni.útközben még tanácsokat is osztogatott itt nekem ahelyett,hogy maradt volna az álláspontjánál.
-ha észrevesz? Megtanul repülni... -Feleltem rá gúnyosan.
amit utána mondott, hát hogy "Aki jól néz ki a csata után..." Vagyis jól nézek ki?
-Tele van hegekkel a testem. -Már egészen régen volt amikor csatába mentem ezért már annyira nem látszanak de még van egypár.Meg volt pár zúzódásom is,hogy azt még meg se említsem majdnem széttörték a karomat...De aztán csak megrepedt.Most mit tudnék csinálni, ha egyszer menni kell? Amúgyse vagyok nagy kerülője a csatáknak, dögöljenek meg a Venom tagok!
-Néha még az is nehéz. -Vágtam rá a következőre. Aztán lassacskán a szobámhoz értünk.Kinyitottam az ajtót.Szerencsére nem volt kupi.Lehuppantam az ágyra. |
Figyelmesen hallgattam a fiú szavait, miközben mellette bandukolta.m Újabban Nathan is sokat beszlét, aminek nagyon örültem, legalább már nem éreztem magam kínosan mellette, mintha csak nekem lett volna szómenésem. Alig bírtam visszafolytani a nevetésem, mikor elmesélte a szituációt, az a baj, hogy most már én is nagyon komikusnak találtama helyzetet, a kezdeti ellenszenvemhez képest túlságosan is annak.
- El tudom képzelni. - Feleltem, s bár nem nevettem, azért a mosolygást nem állhattam meg. - Csak vigyázz, nehogy szrevegye, hogy te voltál az. Mármint ezek után. - Mondtam. Hát igen, ahhoz képest, hogy még fel is háborodtam azon, hogy ilyeneket csinál, most meg tanácsokat osztogat. Komolyan mondom, hogy nem vagyok normális. De hát ez van.
- Még szerencse, hogy nem esik meg túl gyakran az áramkimaradás. - Mondtam.Pontosan át tudtam érezni, hogy milyen rossz lehetett, habár a legutóbbi alkalomkor én is pont kiképzésen voltam, és az egész központrészben sötét lett ott is. Nagyon élvezetes volt ,persze csak idézőjelben. Na, de mindegy, már rég nem azokat az időket éljük.
- Nem is hiszem el, hogy én eddig elkerültem. - Mondtam a csatákra célozva. - Aki jól néz ki a csata után, az nem is harcolt. - Forgattam a szemeim, Nathan-nak semmi panaszkodnivalója nem lehetett, bár tudtam, hogy nem valami szívderítő másokkal szembeszállni. Volt az valaha is? Dehogy.
- Nem kell egy egész bolygót kiirtani. - Nevettem fel. - Elég, ha azokat kiirtod, akik rád vannak bízva, vagy arra elég, amit teljesítened kell. - Osztottam meg vele álláspontom. Eközben lassan odaértünk a szobákhoz vezető folyosóra. Ez a rész is kihalt volt, egyébként el nem tudtam képzelni, ki, hol húzódhatott meg, mert jóformán senkivel nem futottunk össze, míg ideértünk. |
|
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
