|
Témaindító hozzászólás
|
2013.01.11. 16:17 - |
 |
[57-38] [37-18] [17-1]
Maya
Egy pillanatra kihagyott a szívem és rossz érzés kerítette hatalmába.
-Ühüm persze jól vagyok.- gyorsan elhessegetem a gondolatot hogy esetleg beteg vagyok.
Visszakaptam az egyensúlyom és feléjük fordultam. Nem igazán tudtam volna mit mondani, tanácstalanok voltunk és unatkoztunk. Kicsit megvontam a vállam és újra a falat néztem.
-Merre indulunk?- szólaltam meg hosszas álmodozás után. |
 -hát jó de... -arra nem válaszolt, hogy pontosan hova. akkor ezekszerint megint nekem kell döntenem. felálltam és elindultam kifele.Maya megszédült és a falnak dőlt. odamentem hozzá
-héé jól vagy? -velem mondjuk nem nagyon szokott előfordulni, hogy csak úgy megszédülök. dehát megtörténhet. |
Maya
-Menjünk ki! Ha ki lehet...-elhúztam a szám és felálltam.
Jó lett volna végre ebből a betonkockából kiszabadulni. Örültem hogy mindenki beleegyezett és elmosolyodtam magamban. Kicsit megmozgattam a végtagjaim,hogy helyre álljon a vérkeringés és az ajtó felé indultam volna amikor megszédültem. Féloldalasan neki dőltem a falnak és a levegőbe kapáloztam a kezemmel. Túl gyorsan álltam fel? |
nagyon örültem, hogy Steph is jön.-hova menjünk? park. sétáljunk az utcán vagy hova? -ugye kinti programról volt szó csak azért. más hirtelen nem is jutott eszembe.A Sledge központal is csak az a baj, hogy nincs benne udvar mert ugye a föld alatt van. különben semmi bajom nem lenne vele. még tűrhető is lenne kicsit több fénnyel és nem elzárva a külvilágtól |
Örültem, hogy végre nekik is feltűnt hogy milyen hasztalan és unalmas dolog itt ücsörögni. Rövid időn belül úgyis úgy döntöttem volna hogy kimegyek levegőzni, úgyhogy még jól is jött ki a dolog, legalább nem egyedül kell lógnom kint. Bár én mindig elmentem napi legalább egyszer a kiképzésekre, most mégis úgy gondoltam hogy még van idő, és majd késő délután beesek oda. Végülis, ez nem időhöz kötött dolog, legalábbis én mindig is úgy gondoltam. - Benne vagyok. - Álltam fel a kanapéról, majd kinyújtóztam. |
a tévé hangját Maya halk kérdése zavarta meg.
-már unalmas itt ücsörögni. el kéne valahova menni. mondjuk ha jól belegondolok hamarosan kiképzés de attól még mehetünk. úgy se szeretek elmenni oda. igaz az alapszabály, hogy naponta legalább 1-en kell megjelenni és én még 1-en sem voltam dehát ez van.-vontam fel a vállam aztán a csajokra néztem választ várva. |
Maya
Láthatólag halálra unták magukat, én tökéletesen elvoltam a gondolataimmal,de nem tetszett a nyúzott képük így hát felvetettem a kérdést.
- Ti is unatkoztok?-kérdeztem (lehet hogy egy kicsit túl halkan?).
Úgy gondoltam a tévézés nem a legjobb szórakozás, szívesen megmozgattam volna az elgémberedett végtagjaim. Tuti van itt valami edző terem, bár én jobban bírom a terep edzéseket és a friss levegőt is. Olyan nyomasztó ez az egész. |
-hát jó... ha nem kérsz,hát nem.-vontam meg a vállam. nagyon hamar elfogyott az az egy tál virsli. éhes voltam. ez van. utána néztem tovább a tévét bár az egyre jobban úntatott. percről percre egyre jobban unatkoztam.és túl nagy volt a csend amit aztán meg rühellek. egyszerűen zavaró.
különben meg nem vagyok gondolatolvasó csak az ember már úgy látja a másik szeméből, hogy mi kínozza... |
Csak gépiesen megráztam a fejemet, majd elengedtem hozzá egy mosolyt. Totál kérdőjel volt bennem, honnan jött rá, a végén még kiderül hogy gondolatolvasó.. Az ajkamat harapdálva kezdtem el gondolkodni. Nem akartam most megszólalni, mert úgy is csak valami hülyeség törne fel belőlem, úgyhogy inkább csendben maradtam. |
-oks. szuper. köszi - ettem valamennyit belőle aztán Steph-re néztem
-te biztos nem kérsz? nehogymár fogyózz... tök jó alakod van. egy szemtől amúgyse hízol el. -próbáltam kicsit feloldani... kisebb nagyobb sikerrel. egyszerűen láttam rajta, hogy kajás |
Maya
-ühüm van az is.-letettem melléjük a virslit és leültem a falhoz a földre.
Keresztbe tett lábakkal gondolkoztam az egészen. Az egész épületet körbe jártam gondolatban keresve a hibát. Hogy tévedtem el? Elég jól tudok tájékodozni és képtelenség szinte a bolyongás részemről. Mondjuk sötét volt egy kicsit ,de azért láttam mindent. Egy csomó ajtó is volt ott meg minden. Mint egy labirtintus, és annak van egy alap szabálya. Általában ha mindig jobb kéz felé mész egyszer csak kijutsz a szabadba és én pedig mindig balra mentem. Talán ez lehet a probélma. De megérte eltévedni, szögeztem le magamban és odanyúltam az egyik virslihez,majd néhány másodperc el is tüntettem. |
A szobát betöltötte a behozott étel illata. Még szerencse, hogy válogatós vagyok etéren, így nem éheztem meg az eddiginél jobban. Elkezdtem tovább kapcsolgatni a TV-t unalmamban, és tehetetlenségemben. |
mivel Steph nem válaszolt konkrétan, hogy igen vagy nem ezért úgy döntöttem nem bolygatom tovább az ügyet. a tévére emeltem a tekintetem mire Maya hangja csengett a fülembe és a virsli illata csapta meg az orromat.
-hmm nyami! :) ugye van rajta ketchup? - kérdeztem. ez kicsit olyannak hangzott mintha már követelném,nemhogy még megköszönném, hogy 'de jó, hogy hoztad' hanem még kérdezem is, hogy van-e rajta. persze ha nincs akkor is jó... |
A lány után néztem egy rövid kis időre, aki ezúttal kilépett a szobából. Biztos voltam benne, hogy el fog tévedni. Kissé tágra nyílt szemekkel pillantottam Kevinre, próbáltam nem rosszra gondolni, de mégis csak sikerült, úgyhogy előtört belőlem egy halk nevetés. - Ez aranyos. - Jegyeztem meg kissé elmosolyodva, végülis úgy döntöttem nem válaszolok neki konkrétan, mert amennyi önbizalma lehet biztosan levágja hogy úgy is egy határozott igen lenne a válaszom. Mert miért ne? Időközben Maya visszatért, egy bő félóra után. - Ez gyors volt. - Jegyeztem meg kissé elvigyorodva, némi iróniával a hangomban, de próbáltam kevésbé sértően kijelenteni a dolgot. |
rápillantottam a tévére. aztán Steph-re. láthatóan únta magát. -különben egyszer nem lenne kedved eljönni velem a szobámba? csak te meg én a félhomályban - szóltam Stephanie-hez de nem is értem milyen alapon.igaziból itt nem is arra gondoltam amire ilyenkor kell gondolni hanem mittomén... vmi romantikázásra. egy kis összemelegedésre, hogy mire jön a rossz idő ne fázzunk annyira. |
Maya
Bólintottam és kiléptem a folyósóra és megkerestem azt a szerencsétlen 102.-es szobát jó negyed óra bolyongás utána. Benyitottam és bementem, a konyha úgy ott volt ahogy mondta. Vigyorogva kinyitottam és csodák csodájára volt benne virsli. Gyorsan megfőztem és kivettem egy üveg ketchupot és kimentem. Egy baj volt, nem tudtam honnan jöttem. Hogy lehetek ilyen hülye?Végül vigyorogva visszatértem a kihűlt virslikkel a szobába ahol Kevin és Steph ült.
- Visszataláltam.-mosolyogtam diadalittasan. |
Inkább csendben üldögéltem, nem akartam megzavarni őket a hülyeségeimmel. Amikor már meguntam az MTV-t a távirányitó után nyúltam, majd elkezdtem kapcsolgatni, közben az alsó ajkamat harapdáltam. Ez ilyen megszokás volt, ami valamilyen szinten rossz szokásnak számított, mint a köröm rágás, vagy ilyesmi. |
egyszerűen láttam Steph-en, hogy éhes. bár az ő ügye, hogy eszik vagy nem eszik. nem szólok én bele. -minden lakosztályhoz tartozik egy konyha. nem tudom te melyikben laksz, de elvileg mikor idejöttél te is kaptál egyet. de ha gondolod menj be az enyémbe ami a 102. és előre is köszi. -néztem Maya felé. tényleg jól jött volna a kaja. csak nem akartam csicskáztatni. de ha egyszer felajánlotta, hogy hoz akkor miértne fogadnám el? |
Maya
Bólintottam és már is felálltam volna,de ekkor eszembe jutott. Fogalmam sincs hol a konyha. Megrökönyödve álltam az ajtónál és a padlót néztem. Nem akartam eltévedni így visszanéztem rájuk.
- Konyha? Merre van? Akkor virslit hozok ha találok.
Már sokkal jobban éreztem magam, nem is tudom miért. Tökéletes nyugodtság szállt meg, mintha elvarázsoltak volna. Már is éreztem az orromban a virsli szagát, számban pedig az ízét. Virsli...milyen fenséges szó. Mintegy hadvezér kiűzi az éhséget a gyomorból. |
[57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
