Név: Maire Moore
Kor: 20 év
Tartozás: 6-os projekt
Képesség: 3.
Belső tulajdonságok: Mondhatjuk, hogy külseje híven tükrözi jellemét, nagy részt legalábbis. Aztán ki tudja, hogy milyen is valójában? Nos, erre a kérdésre csak akkor kaphatsz választ, ha jobban megismered, milyen lélek is lapul a különleges külső mélyén, de figyelmeztetlek, nem lesz könnyű folyamat! Mindenesetre megpróbálom vázolni, milyen összetett jellem is szóban forgó alanyunk:
Életvidám, hiperaktív, és állandóan pörög. Az arcán mindig virít egy kis mosoly, és szinte sohasem látni rosszkedvűnek. Ha valahol megjelenik, biztos, hogy hamar észreveszed majd, mert tenni fog róla, bár nem felvágásból, egyszerűen csak ilyen. Nem a bölcsebbik típus, aki hallgat, viszont, ha megszólal, akkor okosat mond, nem, ő sokat beszél. De ennek ellenére nem mond hülyeségeket, kivéve amikor igen, hiszen ki nem tévedhet? De független attól, hogy sok ész szorult belé, és tudja is használni, egyáltalán nem sznob, és nincs önbizalomtúltengése, sőt. Pont annak hiányában szenved, vagyis hát nem szenved, mert nem törődik ezzel legtöbbször, inkább csak ösztönösen cselekszik, gondolkodást követően. Semmit nem alapoz a tudományra, inkább érzelmei gyakorolnak rá nagyobb hatást, tudását csak segítségként használja, bármit is kelljen véghezvinnie. Határozott, makacs, roppant kitartó, és befolyásolhatatlan. Észérvekkel meggyőzhető, de nem túlságosan könnyen. Utál vitatkozni, mégsem veti meg, ha fontos ügyről van szó, Ezzel együtt senkit nem kezel le, legyen az illető bárki is, és mindenkit egyenrangúnak tekint, esélyt ad bárkinek. Lehet, elsőre kissé arrogánsnak, flegmának, vagy keménynek tűnhet, de, ha ránézel akkor rögtön láthatod, hogy ez a legkisebb mértékben sem igaz. És ennek valószínűségét szilárd akarata sem vonja kétségbe. Hihetetlen közvetlen lány , nagyon nyílt, és a kegyetlenségig őszinte. Bár érdemes tudni róla, hogy semmi olyanba eszében sincs belekötni, amihez tudja, hogy nem ért, azaz mások dolgába nem üti bele az orrát, hacsak nem biztos benne, hogy nem tud segíteni számottevően. Kritikus, maximalista mind magával, mind másokkal, de ezt sem műveli alaptalanul. Ezzel együtt járnak csípős megjegyzései, melyek általában fejbevágnak mindenkit, akik a társaságában vannak, és sokan ezért is utálják nagyon. Viszont mindig van oka, hogy miért is ejti el őket, vagy tényleg humorból, amihez nyilván van érzéke  - a legütősebb szófordulatokat képes előcsalni minden mondatból jó pillanataiban -, vagy komolyan nyilvánít véleményt, de ilyenkor sem vádaskodik csak úgy. Most biztos megfordulhat az olvasó fejében, hogy lehet valaki ennyire ellentmondáso?s? Ő nem az. Nem is egy amazon, sokkal inkább egy olyan fiatal nő, aki bonyolult természete minden bosszantó tulajdonsága ellenére is képes mindig vidám, pozitív, optimista, és ezzel együtt olyan lenni, mint amit már fentebb is említettem. Az igazságérzete az egeket verdesi, ami még akkor sem hagyná hazugságok felé kalandozni, ha szánt szándékkal tenné, bár távol álljon tőle. Nem szeret ügyvédet játszani, viszont két vitapartner között képes békét teremteni, előbb említett erősen jelenlévő tulajdonságának köszönhetően. Elég manipulatív személyiség, s akaratlanul van befolyással mások hangulatára. Mégis igyekszik ezt az adottságát pozitívan kihasználni, és a legtöbbet kihozni belőle, mint minden másból, amibe belekezd. Örökös elve: ha valamit csinálsz, csináld jól, vagy sehogy. Ehhez pedig igyekszik is tartani magát. Hűséges típus, barátaiért bármit megtesz, és valljuk be, abból sok van neki, mert szinte bárkivel megtalálja a közös hangot, talán pont sokoldalúságából kifolyólag. Legtöbben szívesen keresik a társaságát, mivel megjegyezhető, vagy akarom mondani inkább nem elfelejthető személyiség, és az a típusú ember, akire azt mondják, hogy színt hoz a szürke hétköznapokba, remélhetőleg jó értelemben. Ő legalábbis azon van, hogy így legyen. Mindazokkal együtt, amiket már említettem róla rettentő érzelmes, és jó lelki hallgatóság, ugyanakkor a mosolya mögött tekintete sokszor árulkodik hangulatváltozásairól, vagy a szemeiben épp felvillanó érzelmekről, nem véletlen hívják az előbb említetteket a lélek tükreinek. Művészlélek, kétség sem fér hozzá, de nem az álmodozó fajta, hanem az, aki tele van célokkal, tervekkel, ötletekkel, lehetőségekkel, tehetséggel a maga módján, egyediséggel, jó és rossz tulajdonságokkal és azzal a kis plusszal vagy mínusszal, amiért vagy megszereted, vagy nem.
Ugye összetett jellem? Talán megfejthetetlennek tűnik. De csak rajtad áll, mégis meg tudod-e fejteni, hiszen hiába van sok barátja, csak kevés embernek nyílik meg igazán, noha mindenki felé teljes valóját mutatja, de mély érzelemkimutatásra kevés embernek képes. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy nem sok személynek önti ki a lelkét, míg ő bárkit meghallgat és bárkin segít, ha tud. Persze, ha nem vagy épp a legbelső baráti köreiben ez nem jelenti azt, hogy nem szeret, hisz ő mindenkiben próbálja meglátni a jót és igyekszik nem előítéletes lenni, csak szeret jobban megismerni előtte mindenkit, mielőtt az életét is a kezébe adná. Ennyi óvatosság azért szorult belé.
Külső tulajdonságok: Nem csak jelleme alapján megjegyezhető személyről van szó. Ha meglátod, biztos, hogy tekinteted elidőzik majd rajta egy darabig, és ha külső alapján ítélő típus vagy talán azért fogod érdemesnek tartani arra, hogy megismerd, mert különös amit látsz, vagy legalábbis nem hétköznapi, de, ha inkább a jellemet vizsgáló fajta vagy - akárcsak ő -, akkor talán bővebb ismeretség után fedezed fel, külseje mennyire tükrözi személyiségét.
Karcsú, nőies alkat, és kifejezetten alacsony, sőt már nagyon is, mivel mindössze 150 cm, ezt pedig magassarkúkkal sem ellensúlyozza, utálja őket. Magasságánál fogva sokkal fiatalabbnak látszik, mint amennyi egyébként, bár csak első pillantásra. Még különlegesebbé teszik hosszú, dús, természetes, mégis különös árnyalatban játszó vörös fürtjei, melyek valóságos hajzuhatagként omlanak le vállain, s festői keretbe foglalják szép, határozott vonásokkal jellemezhető arcát, melyet mosolya tesz még bájosabbá. Szemei nagyjából meghatározhatatlan színűek, olyan kékes-barnás-zöldek, ő maga csak terepszínűeknek hívja őket. A fényviszonyoktól, s talán a hangulatától függ, épp milyen árnyalatban csillognak, mindenesetre érzelmeit legtöbbször híven adják vissza, ha csak ő nem szeretné, hogy ne így legyen. Mesterien bánik tekintetével, ugyanúgy tudna ölni pillantásával, ha képes lenne rá, ahogy elképesztően kedvesen is nézni. Mégis, íriszeiben mindig ott lobog az életvidámság tüze, szomorúságot talán még senki sem látott bennük, magán kívül, mikor rosszabbik pillanatainak egyikében tükörbe pillantott esetleg. Mozgása kecses, légies, ezzel együtt lendületes, olyan, mintha pár centivel a föld felett lebegne, mindenesetre nagyon elegáns, és hajlékony, mégis hihetetlenül természetes, járása is illik fiatalos jelleméhez.
Hangját sem fogod összekeverni máséval. Mélyebb típusú, erős és határozott, mégis kellemes és megnyugtató. Nevetése a sajátja, és tipikusan az a fajta, mely jól esik az ember fülének, és azt is arra készteti, aki meghallja. Elég gyakran van erre lehetősége bárkinek.
Öltözködése szolíd, mégis tudja, hogy nézzen ki jól, bár szinte bármi szépen áll rajta. Követi a divatot, mégsem viszi túlzásba, és a természetes szépséget tartja előnynek, bár szerencsére nem küszködik bőrhibákkal, és egyéb más dolgokkal sem, már lassan olyan, mint egy remekbe szabott porcelánbaba, mit törékeny alkata is bizonyít, mintha bármikor megsemmisülhetne. De ezt ellensúlyozza határozott jelleme, mégis ez a kettősség teszi őt elbűvölővé.
Történet: Talán nem meglepő, ha azzal a mondattal kezdem, ami oly várható is volt: teljesen átlagos család utódjaként született. Bár, attól függ, hogy nézzük. Nem voltak dúsgazdagok, de szegények sem, tehát értékeik és értéktelenségeik nem a vagyonukban, vagy annak hiányában rejlettek, sokkal inkább képességeikben. Igen, többes szám, mivel előtte született már három bátyja, és utána még egy húga is. Persze a többi hozzátartozóját se hagyjuk ki. Na, és, hogy mire is céloztam az előbb? Felmenői - időtlen idők óta - kötődtek a művészethez, ezen belül is a zenéhez, s eljutottak arra a szintre, hogy úgy tudták művelni mindezt, meg is élhessenek belőle. Mindkét szülője zenetanár, s elismert művészek, így nem kell jövőbe látónak lenni ahhoz, hogy 99%ban megjósoljuk a lány sorsát. Nem is tévedtünk, már 4 éves korában komoly pozitív fordulatot vett az előbb felvetett irányzat felé való orientálódása. Pályafutását zongoratanulással kezdte, aztán 6 éves korától kezdődően merült el a hegedülés rejtelmeiben is, persze mindezt iskolai keretek között, komoly fegyelemben és említésre méltó követelési szinttel párosítva. Talán nem csoda, hogy tehetsége korán megmutatkozott, és én nem használnám rá azt a szót, hogy csodagyerek, csak annyit mondok, hogy tudott már akkor is. Az is túl fellengzősen hangzik, hogy erre született, szóval azt hiszem, nem foglalok állást. Ő maga nem szokott ezen elmélkedni, hogyan is öntse szavakba művészi hajlamait, egyszerűen élvezi amit csinál, s jó értelemben érzelemborzoló tudása már csak egy plussz számára, ami a kellemest hasznossá teszi mind maga, mind mások szórakoztatására. Talán árulkodó jel lehetett volna, ha bárki is a rokonságban tudatában lett volna annak, mi is lesz a lányból, hogy ezután nemsokkal hárfán és fuvolán is megtanult játszani. Könnyen észrevehető, a négy hangszer mennyiben más, akármilyen szempontból nézzük is, de ez megadta alapjait képessége jellemzőinek is. Mégsem következett be az a fordulat, melyet talán tragédiának is tekinthetnénk, hiszen általános iskolai évei mondhatni felhőtlenül teltek, zenei és tanulási sikerekkel tűzdelve. Nem fürdött a dicsfényben, mondjuk inkább úgy, hogy önmaga maradt, miközben fiatalsága ellenére tisztelték, és elismerték. De ő mégsem írta ezt semmilyen különlegesség számlájára, és nem esett át a ló másik oldalára. Mielőtt elvégezte volna az általánost, belekóstolt az éneklésbe, ahogy a színházi életbe is, és még mindig úgy látszott, univerzális jelleme mindezekre is kiterjed, hiszen egyikben sem volt béna sőt. Mégis, a korábban említett művészeti ág nem engedte szabadulni, nem, mintha tervezte volna. Legjobban talán hegedűvel a kezében élte ki magát, hiszen eljutott arra a szintre, hogy játékát koreográfiával párosítsa, és eközben elvarázsolja közönségét, mind hangok, mind látvány tekintetében, ezzel egyedi, és különleges ágazatába lépve a zene világának. Persze a másik három hivatását sem hanyagolta el, számára mindegyik más-más érzelmeket testesített és testesít meg.
Miután így kiaknáztuk a művészeti oldalát, pörgessük fel kissé a dolgokat! Családjában mégsem számítot különcnek, inkább kiegészítette azt, színesebbé tette tagjainak sorát, s szerető környezetben nőtt fel, minden rokonával jól kijött, még testvérei sem tagadták meg, és nem is heccelték talán túlságosan is bántó, legalábbis szemet szúró sokoldalúsága miatt. Mindenki azt mondhatná róla, hogy tökéletes, én ezt mégis megcáfolom, mivel tökéletlensége talán épp furcsaságában rejlik, mely egészen 16 éves koráig csak láthatatlanul, felfoghatatlanul volt jelen még hordozója számára is.
Nem volt semmilyen áttörés, melynek során egyszerűen csak ráébredt volna, hogy hohó, ő valamiben más, minta többi környezetében élő, mindez fokozatosan bontakozott ki. Kezdődött egy próba során összetört pohárral, amihez hozzá sem értek, folytatódott azzal, mikor barátnője nyugodtnak semmiképp sem nevezhető testvérét visszatartotta attól, hogy lerántsa nővérét a székről pusztán azzal, hogy épp akkor gyakorolt otthon, az említett jelenet pedig a konyhában játszódott, s a nyitott ajtón át pont látta, mi történt. Ráadásul amit észlelt, nem is merte elhinni, ahogy a zene mondhatni fizikai testet öltött, és megfogadtatta barátnőjével, hogy erről nem beszél senkinek ő sem. Kezdett rá gyanakodni, hogy nincs vele rendben valami, és már majdnem saját maga keresett fel egy pszichológust. Ám a kíváncsisága erősebb volt riadalmánál, így ezután már tudatosan kezdett kísérletezni, miket képes elérni újonnan felfedezett ,valószínű mostanra kifejletté vált erejével. Hitte, hogy tudja magát képezni, mindenesetre a titkos magánakcióihoz mindig olyan helyeket választott, ahol aligha tehetett volna kárt bármiben, vagy bárkiben is. 4 évet bírt még így ki, hogy ő, és barátnője voltak csak tudatában a különös titoknak, mivel mást senkit nem akart beavatni. Félt, hogy talán őrültnek hiszik, esetleg, hogy agyára ment a tehetsége, de döntése számlájára írhatjuk még, hogy bizonyos szinten a hírnév is kötötte, ha úgy vesszük. Elvégezte mindeközben a középiskolát, persze a zeneművészetit, ami végig - legalábbis az utolsó két év - küszködéssel telt, mivel egyszer megmutatkozó erejét eleinte szinte lehetetlen, később egyre könnyebb, ám fárasztó volt megfékezni. De ötlete sem volt, kihez fordulhatna, mégis nyugodt maradt. Ezután két évig űzte úgy a szakmát, hogy képességét sakkban tartotta, de hamar rájött, hogy ez így nem jó, nélküle már nem érezte teljesnek magát, és tudta, ha megadatott neki, akkor ki is kéne használnia azt, mégpedig a jó szolgálatában. A Sledge vezetője épp jókor érkezett, időben elmagyarázva neki minden fontosat. Nem is kellett győzködni, hogy vele tartson a kiképzőközpontba, ámbár sajnálta jövőjét, melyet bizonyos értelemben most ott kellett, hogy hagyjon, de pontosan tudta, hogy nem kell szakítania azzal, ami ténylegesen az életét jelentette. Családját azóta sem avatta be, hálás a Sledge vezetőjének, amiért elsimította eltűnésének körülményeit, azon pedig, hogy mit mond még nekik, ha esetleg újra találkoznak, ráér gondolkodni. Jelenleg gőzerővel rajta van, hogy kiaknázza képességét, miközben egyre többet tanul az ő jelentőségéről, amire szert tehet, ha elég ügyes, s a hozzá hasonlókról. Mindezt pedig élvezi is, egyszóval úgy néz ki, megállja a helyét a váratlan fordulatokkal tarkított életében. Ráadásul még élvezi is az egészet!
Képek:

Szerepező neve: Riora
E-mail: vertesiali@gmail.com